Fájdalomtól lesújtva, de a Mindenható bölcs végzésén megnyugodva tudatjuk, hogy felejthetetlen fiunk, testvérem, unokánk, keresztfiunk, unokaöcsénk, áldott emlékű jó rokonunk

volt debreczeni állami főreáliskola! tanuló, 3-ik honvédgyalogezredbeli

egyéves önkéntes tizedes

ifjú életének tavaszán, 21 éves korában, katonai szolgalat teljesítése közben szerzett betegségében hosszas, de különösen 4 heti súlyos szenvedés után iolyó hó 16-án reggeli fél 7 órakor jobblétre szenderült.

Kedves halottunk földi részeit folyó hó 18-án, kedden délután 2 órakor fogjuk Hajó-utcza 16-ik számú házunktól, a református egyház szertartása szerint tartandó gyászima után a Hatvan-utczai temetőben örök nyugalomra helyezni.

A szenvedésektől megtört teste találjon a föld ölében csendes nyugalmat, lelke pedig a Teremtőjénél örök békességet és boldogságot.

Debreczen, 1919 február hó 16-án.

Nagymamái:

özv. Éva Péterné,

özv. Kerékgyártó Bálintné.

Nagynénje és nagybátyjai :

özv. Sohajda Lajosné.

Éva Gyula nejével Kocsár Máriával és gyermekeik. Fehér Sándor nejével Kőrössy Erzsikével. Kerékgyártó Béla nejével Mikó Erzsikével és gyermekük. Vass János és neje családjával.

Igaz barátjai : Fényes Kálmán és Porcsin Antal.

Valamint a közeli és távoli rokonság nevében is.

A fájdalomtól lesújtott szülei: Éva Péter és neje Kerékgyártó Eszter.

Egyetlen testvére: Mariska (körösladányi tanítónő).

Dchrcczen szabad királyi város és * Tiszáatali református egyházkerület könvTttvorndm-vállalaU

'    !    |    I    l    i    l    >    ■    I.   | !

Dankó temetk. váll. Kossuth-u. 6.