A legmélyebb fájdalomtól porig sújtva, de a Mindenható Isten változtathatatlan
akaratában való megnyugvással tudatjuk, hogy a forrón szeretett jóságos férj, szerető
testvér, sógor és rokon

nyug. m. kir. testőr-őrmester, Budapest székesfőváros közüzemi alkalmazottja,
a budapesti IX. kerületi retormátus egyházközség presbitere

életének 45-ik, boldog házasságának 15-ik évében, hazafiúi kötelességének teljesítése
közben a szovjet harctéren szerzett súlyos betegsége következtében 1943. évi március
hó ó-án Debrecenben visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Drága halottunk földi maradványait Hajdúszoboszlóra szállitva, 1943. évi
március ho 9-en, kedden délután 2 órakor, a református templomban tartandó gyász-
szertartás után a Vénkerti-temetőben helyezzük örök nyugalomra.

Hajdúszoboszló, 1943. évi március hó 8.

A kötelességteljesítés mintaképének emléke legyen áldott!

Bánatos özvegye:
Nagy Sándorné, szül. Szabó Lidia.

Testvérei:
Nagy András, nejével
Csorkos Rózával es gyermekeivel.

Nagy Róza.
Nagy Berta.

Sógorai és sógornői:
Takács János, nejével
Szabó Margittal.

Szabó Mihály.

Szabó Sándor, nejével
szül. Varga Júliával

és gyermekeivel.

Nagynénje :
Nagy Ilona, férjével Furman Péterrel.