„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.

Pál II. Tim. 4.

Mélységes fájdalomtól megtört szívvel, de a Mindenható Isten bölcs rendelkezésében alázatos lélekkel megnyugodva tudatjuk, hogy

özv. Tóth Istvánné szül. Burai Julianna ugy a maga, mint kiterjedt rokonsága nevében, szomorú szívvel, de Isten bölcs rendelkezésében alázatos lélekkel megnyugodva tudatja' hogy a felejthetetlen jó férj, megértő testvér, unokaöccs, nagybácsi, unokatestvér, sógor! keresztapa és áldott emlékű rokon

Tóth István

gazdálkodó

áldásos, mnnkás életének 69-ik, boldog házasságának 34-ik évében hosszú, de keresztyéni türelemmel viselt szenvedés után f. hó 29-én reggel 5 órakor visszaadta jóságos lelkét Teremtőjének.

Drága halottunk földi részeit augusztus hó l-én, vasárnap, d. u. 5 órakor fogjuk a Köztemető diszravatalozó terméből a református egyház szertartása szerinti gyászima után az ottani temető sírkertjében örök nyugalomra helyezni.

Debrecen, 1943. július hó 29.

Míg éltél szerettünk - míg élünk siratunkI

Valamint unokatestvérei és a távoli rokonság nevében is.

Testvérei:

Tóth András nejével és gyermekeivel, Tóth József nejével és gyermekeivel, özv. Pethő Jánosné.

Nagynénje: özv Harsányi Andrásné gyermekeivel.

Lakás: Szepességi u. 43.

„Dankó" temetkezési intézet Debrecen

Székely ét Saly Debrecen