Már Özvegy Szabó Lajosné, született Makkfalvi Dósa Veronika a maga, valamint Ilona, Kálmán,
Erzsike, és Géza gyermekei nevében mély bánattal jelenti, hogy szerető férje, a fáradhatlan gondos édesatya,
gyöngéd testvér és rokon, igaz hazafi, tiszta jellemű honpolgár, és önzetlen felebarát:

SZATHMÁRNÉMETI

F. SZABÓ LAJOS,

könyvnyomdász,

életének 61-ik, boldog házasságunknak 37-ik évében, hosszas, nehéz betegség és nagy küzdelem után, -
mint, a spirtismusnak lelkes hivője. Istenben való erős hittel, a talvilági szellemi életnek biztos tudatában
folyó év szeptember 9.-én bevégezte földi, testi életét és szelid lelke elszállt, hogy Istenünkhöz juthas-
son, a honnan származott.

Kedves halottunk földi részeit folyó hó 11.-én d. u. 4 órakor, az ev. ref. egyház szertartása
szerint a helybeli közös temetőben helyezzük végnyugalommra.

Földi részei az anyaföld kebelén nyugodalmat,
lelke Istenünktől nyerhessen mihamarabb jutalmat, üdvözülést!

Székelykeresztűron, 1903. szeptember hó 9.-én.

Bálint Dániel székelykeresztúri rElsö Temetkezési intézete "

Ny. Szabó Testv.-nél Székelykeresztúron