| dc.description | Egy elegáns teremben ott ül egy asszony, a ki már se szép, se fiatal nem
olyan, a minőt a női báj rajzolója és festője szokott papíron és vásznon fölidézni. Ez kitanult nő, kaczér, világismerő és kegyetlen. Udvarlók veszik körűl, a kik pénzt, ékszert kínálnak neki. Itt a szerelem már kihamvadt, de a
szenvedélyek lobognak a saját máglyájukon. A költő nem talál meghallgatást és fájdalmasan omlik össze. A háttérben látni egy férfit, a ki
fellángolva rohan a nő felé és hiába igyekszik visszatartani egy másik nő, - a feleség. A csábos asszony lábainál hever egy halott elterülve, keze mellett e revolver. Ez öngyilkos. Az aszszony ezzel sem törődik. Ott térdelnek mellette, a kik pénzt, aranyat, ékszert hoztak. Ez a tömérdek
bűndíj szétszórva eltakarja az öngyilkost, csak feje látszik ki alóla. A hölgy eldobta a virágbokrétákat is a pénzzel együtt és gyönyörködik egy füzér gyöngyben és gyémántban, melyet öreg úr adott neki. Ez a nő kegyetlen. A mikor szép és ifjú volt, kifosztották ifjúságát és szépségét. De a csábítás fogásai még megmaradtak neki s hidegen bőszülj a meg magát,
a míg van rá ideje, s akadnak áldozatok.(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. február 9.) | |
