| dc.description | A pusztítás szellemének győzelme egyik legnevezetesebb olajfestménye Zichy Mihálynak. Nem annyira a színekkel hat, hanem merész tartalmával
és forrongó részleteivel. Vörös fényben lángol az égboltozat, mintha tűzvész pusztítaná a földet. Szárnyas ördögi alak lebeg a felhőkön, a melynek kezeintése diadalmasan megparancsolni látszik mindent, a mi történik. Utána lebeg egy csábos női alak, a démon szolgálója, a hiúság, a bocsvágy és talán a mámoros képzelődós szimbóluma. Romlás, öldöklés, nemzetek harcza kél a két alak nyomán. Történelmi, erkölcsi, emberbaráti
bölcselet eszméit izgatón hirdeti a művész. A földet elesettek testei
és koponyák, rég idők óta senyvedők maradványai borítják. Két nagy háború dúl a kép két oldalán. Balra az orosz-török háború, vad fanatizmussal. Az alak, a ki magasra emeli a kettős keresztet, II. Sándor czár előtte a másik, a ki egy törököt lő le, Szkobelev tábornok képét
viseli. A kép túlsó oldalán a franczianémet háború elesettjei és a koponyák
közül emelkedik ki Vilmos német császár, a volt porosz király, császári trónusával, fején a császári koronával. Éles czélzattal festette ide Zichy a pápát is, IX. Piust, kinek trónusa a koponyák közt áll. Haragosan ül ott tiarával fején és magasra emeli baljával szent Péter kulcsait, míg jobbja görcsösen szorítja trónusa karját. A megváltás és az emberszeretet jelvénye, a kereszt ott hever a koponyákon. De hátul virrad, fényesedik a levegő, s fölismerhető a távolban Krisztus alakja, a ki már közeledik. Ugyanott a köztársaság frigiai süveges alakját is fölismerhetjük. Megható a kép középső része. Legelői egy szenvedő özvegy kis gyermekével. A kép elején egy fiatal ember rohan a démon után, viszi a harczi láz felesége
elébe vetette magát, elébe tartja kis gyermekét. A férfi eltakarja arczát, nem látja a családot, a fúria hajtja ellenállhatatlanul.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. február 16.) | |
