^/Héiip fájdalommal tattá tjük, IiOijij / (tej Un tétlen j érjem, dráija jó édeiafiám

JCvrthz ^József

életének 55. énében 2000. december 6-án türelemmel aiielt befuj.\í<j után e/l/n/tt/t.

(Szentett halottunk temetése 2000. (lecemlur  9-én dé/e/ött fél  II órakor leiz a kuitLzáU.álL teiaetöheu, a róm. kat. et/i/ház szertartása szirint.

c4 háeiáztató (///ászi/iisét a temetés után a ka aszal Iá si róni. kat. templomban nuitatfatjnk he.

( ji/á szol ják :

feleselje, leáni/a, édesam/ja, tesfnérei, sáijomöi, sóíjorai, kereszl(/(/ermekei, rokonai, barátai

és isaierősei.

"Nem ezt akartam, nem így akartam, szerettein volna még élni, de a fiatal könyörtelén volt, el kellett menni.

Ha emlegettek', köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rólam szóltok, mosolyogjatok, emlékem így <Udás lesz rajtatok."