verespataki áll. elemi iskola igaágitó tanítója, az újtordai ev. ref. egyháznak 14 éven át Jiianitója, Tprda város képviseleti tagja, volt városi adóhivatali ellenőre, a Tordar Aranyosvárinegyei   Tanítótestületnek sok  éven át  titkára, alelnöke, a „Tordai Dalkör'  alkamagva, a Tordai Iparos ÖnképzÖ-Egylet titkára stb.

élete 38-ik, boldog házassága 5-ik évében, rövid szenvedés után folyó hó 15-én, Verespatakon jobblétre szenderült.

„Én erős Istenem! ne végy el engemet, az én napjaimnak felén", hányszor imádkozott, fiáuyszor szólott óként a zsöltái íróval s mégis, mégis az öv milyen korán szóla s 6 li ír telén lehullott az élet fájáról Lehullott, . . . de, mint nemes gyümölcs, mint a ki gyöngéd szeretettel halmozta ol mindig édes szeretteit, minta ki igaz hivatással, annyi sok kisdednek vette fel a gondját, oly soknak fojlészté elméjét, nemesítő szivét, mint a ki hőn érző szivének nagy melegével árasztá el az ö barátait, mint a ki önzetlen hűséggel, hu odaadással szolgálta egyházát, szent hevülettel szerette hazaját, mint a ki minden jó igaz s nemes ügynek buzgó harézosa volt. Elete nem tűnt ie nyom nélkül, emléke sokaknak szivében áldva marad mindig.

Hült tetemei folyó hó 18-án, délután 3 órakor fognak Tordán, az Orbán Balázs utczai lakásáról, üz ev. ref. egyház gyászszertartása után, az újtordai ev. ref. egyház temetőjébe végnyuga-lomra kisértetni.

Áldott legyen emléke! Pihenjen csendesen!

Torda, 1901. október 16-án.

Özv. L. Csákány Sándorné, Szabó Ilona

mint bánatos neje és gyermekei János és József. Kocsis Lajosné Csákány Róza, férje és gyermekei. Ifj. Fekete Sámuelné, Csákány Emma,

ós férje.

Csákány Zoltán  és neje Kovács llouu,

mint testvérei.

N<'.nu't!iy József eísÓ díszes temetkezési intézete Tordáii.      j^íissy és Özlupjár, ezelőtt üarniath J., t*orda.