A Plakát- és Kisnyomtatványtárban a duplumokkal együtt - kb. 700.000 darabot tartalmazó, önálló gyűjteményt alkotnak a gyászjelentések.

A gyászjelentés olyan magánéleti dokumentum, amely valakinek a haláláról tudósít. Rendszerint gyászkeretbe foglalt, részben vagy egészben nyomtatott. A praktikus tudnivalókon túl a rokonok, gyászolók felsorolása is szerves része a legtöbb gyászjelentésnek. Egy személy haláláról akár több gyászjelentés is tudósíthat: a család, a munkahely, esetleg más szervezet, melynek tagja volt az elhunyt, egyaránt megjelentethet gyászjelentést.

Tartalmi szempontból a gyászjelentés legfőbb információs értéke: az adat. Az elhunyt mikor és hol született és hunyt el, hol, mikor és milyen vallás szertartása szerint temetik, mi volt a foglalkozása, voltak-e címei, kitüntetései. A családfakutatóknak lényegesek a rokoni kapcsolatok, amelyeket a gyászjelentésekből szintén meg lehet ismerni.

A 18. században jelent meg a gyászjelentések elődjének tekinthető un. szomorú jelentés, szomorú levél. Ez tulajdonképpen magánlevél volt, melyben az elhunyt hozzátartozója tudósított a szomorú családi eseményről. A levél írója általában részletesen ismerteti a halál körülményeit, magasztalja az elhunytat, felelevenítve nemes tetteit, és ecseteli saját veszteségét, bánatát, mindezt magasztos irodalmi stílusban. Ezek a levelek a temetést legtöbbször befejezett tényként közlik, többnyire a temetés után íródtak. A szomorú levél kéziratos és nyomtatott formájára egyaránt akad példa gyűjteményünkben.

A 19. század folyamán egyszerűsödik a gyászjelentés. Elmarad a körülmények részletes ismertetése, kevésbé nyilvánít érzelmet, és több adatot közöl. Megkezdődik a formalizálódás, valamint, mivel a halál és a temetés között íródnak, meghívóul is szolgálnak. Míg ezt megelőzően elsősorban a nemesség, a jómódú polgárság adta tudtul a gyászt, ebben a században már megjelennek a polgári rétegek (tanítók, hivatalnokok, mesteremberek stb.) gyászjelentései is.

A 20. században tovább folytatódik az egyszerűsödés. Maradnak az adatok, a puszta tények, a praktikus tudnivalók (pl. táviratcím). Tartalmi változás, hogy megjelennek az idézetek a gyászjelentéseken, valószínűleg az elmaradt irodalmi stílust helyettesítendő. A század utolsó harmadában találkozhatunk először kitöltendő, biankó gyászjelentésekkel.

Századunkban egyre inkább jellemző, hogy számítógépen egy családtag készíti a gyászjelentést. Amellett, hogy így a gyászjelentések nem jutnak el a közgyűjteményekbe, tovább folytatódik az egyszerűsödés. Például sokszor nem jelennek már meg a rokonsági fokozatok, csak annyi: „a gyászoló család.”

2003. január 31-én létrejött egy megállapodás az OSZK és a Genealogical Society of Utah között a teljes gyűjtemény rendezésére, mikrofilmezésére és digitalizálására. A mikrofilmváltozat az OSZK mikrofilm olvasótermében kutatható. A Plakát- és Kisnyomtatványtárban őrzött gyászjelentések digitális változata itt, a PANDEA-ban nyilvánosan elérhető. Az eredeti gyászjelentéseket továbbra is Tárunk őrzi, de ezeket csak különleges esetben szolgáltatjuk.

A mormon egyház által működtetett adatbázis elérhetősége: http://pilot.familysearch.org/recordsearch/start.html. Használatához segítséget tudunk nyújtani tárunkban.

Gyűjteményünk most is gyarapszik, elsősorban adományokból, de e legújabb gyászjelentések csak nyomtatott formában kutathatók olvasótermünkben.

Legújabb feltöltések

Többet